Váli Péter: Az első borok a barátaink segítségével készültek

Gyorsan repül az idő, és mi is nehezen hisszük el, de idén lett 25 éves a pincészetünk, amelynek apropóján egész évben számtalan eseménnyel és meglepetéssel készülünk. Ezekről a januári bejegyzésünkben tudtok bővebben olvasni. Az eltelt időszak legemlékezetesebb és legfontosabb mérföldköveiről Váli Péter fog minden hónapban mesélni, aki kérdez pedig nem más, mint lánya, Váli Luca. 

Negyed évszázad nem kevés idő, mégis mint a múltkori beszélgetésünkben említetted, szinte egy szempillantás alatt elrohant a sok év. Mennyire volt nehéz szinte teljesen önerőből anyával együtt felépíteni a birtokot? Vannak meghatározó és különleges történetek ezekből az időkből? 

Nem volt egyszerű, de mint már említettem, a hit, a szeretet és az az összetartás, ami jellemzi a családunkat segítettek minden nehézséget átívelni. Persze számtalan történet van, ilyen például az, hogy a kezdetekben az ágyunk téglákkal lett alátámasztva, hogy ott tudjunk aludni az építkezések folyamán. Miközben teltek a hónapok, lakhatóvá sikerült tenni a házat, így kulturált körülmények között tudtunk együtt lenni a barátainkkal is, akiktől rengeteg segítséget kaptunk. Igazi tömegszállás volt ilyenkor nálunk, egy-egy szobában akár négyen is aludtunk, hiszen sok munkával jártak az építkezések. Nagyon jó ezekre a pillanatokra is visszaemlékezni, például reggel tárcsán sütöttük magunknak a rántottát, kolbásszal, szalonnával vagy hagymával alápirítva, de isteni lecsót is készítettünk tárcsán friss saját paradicsomból és paprikából. A mai napig visszasírják ezeket a pillanatokat a barátaink. Miközben gondoztuk azt a rendelkezésünkre álló kis szőlőterületünket, teltek a hónapok és felépítettük az első házat a birtokon. Persze nem nagy dologra kell gondolni, hiszen ez egy elhanyagolt szőlőterület volt, amit később helyreállítottunk és a legjobb tudásunk szerint gondoztunk. Izgalommal vártuk az első szüret időpontját, majd készítettük az első bort. Az első szüreti borok viszont még nem az általunk újjátelepített szőlőből készültek, hanem a megörökölt területen lévő szőlőből.

Milyen szőlőfajták voltak a területen és miből készítetted az első bort?

Olaszrizling és rajnai, de minden nagyon hiányos volt. A fél hektáros területen nagyjából csak minden tizedik szőlőtőke élt, a másik fél hektárt viszont már sikerült betelepítenünk. Az első bort ebből a két fajtából készítettük a barátaink segítségével. Mondanom sem kell, alig vártuk, hogy végre megkóstolhassuk. 

És hogyan sikerült az első bor, elégedett voltál az eredménnyel?

Szokták mondani, hogy a jó pap is holtig tanul, a rossz még tovább is. Az első években igyekeztem tanácsokat kérni, például Jánka Pisti barátomtól, aki segített a szőlőt kezelni. A mai napig nagy szeretettel gondolok rá, tapasztalataival sokat segített. De más borászoktól is kaptam tanácsokat, én pedig szívtam magamba a tudást. Végül így született meg az első bor 2000-ben, amit rögtön palackba zártunk. Ez soha nem került forgalomba, hanem egységes 500 forintos áron tudták a barátaink elvinni. Gyakorlatilag az első négy-öt év termésének borát a barátaink vásárolták meg. Akárcsak a tárcsán való sütést, ezt az árat is visszasírják a mai napig. Sokszor említik viccesen, hogy milyen jó lenne, ha most is 500 forintért tudnák tőlem megvásárolni a borokat. 

Fiatal gazdaként hogyan fogadott a badacsonyi borász közösség?

Akkoriban még csak tanultam a borkészítést, egy kis gazda voltam a sok közül. A borász-térképre nagyjából 2008-2009-be kerültem, azok után, hogy megjelentek a 2006-os boraim a piacon. Gyakorlatilag az első öt év tanulással telt, ami természetes folyamat. Szerettem volna mindent a saját bőrömön megtapasztalni, legyen az kudarc, nehézség, vagy siker. Ez számomra fontos szempont volt, akárcsak az, hogy kiváló minőségű borokat készítsek. Soha nem engedtem, hogy mások készítsék helyettem a bort, csak tanácsot kértem és rengeteget olvastam. És persze utaztam, hogy megtapasztaljam, hogy a világ legismertebb borvidékein mi a helyzet és milyen borok készülnek. Ezek mind-mind hozzájárultak ahhoz, ahol most tartok borászként.

Visszaemlékezve, mi volt az, amit a legtöbbet tanultál?

A legfontosabb tanulság, hogy ha az ember jól tudja megművelni a szőlőt, jó a termőtalaj, illetve terméskorlátozva egészséges és kiváló termést tud majd leszüretelni, amiből jó eszközökkel, tiszteletben tartva a terroir jellegét, spontán erjesztéssel bort készít, annak az eredménye csak jó lehet. A szőlő minősége legalább 90%-ban meghatározza a bor minőségét. Persze, megfelelő szakmai tudás is kell, amit ha valaki nyitottsággal és alázattal közelít a borkészítéshez, akkor azt meg is szerzi. 

Említetted, hogy a barátok rengeteget segítettek a kezdetekben, sőt, az első borok is az ő segítségükkel készültek. Gondolom számtalan derűs történetetek van közösen…

A mai napig emlékezetes pillanat, amikor egy tavaszi napon szakadó esőben telepítettük a szőlőt. Szabó István kertészeti mérnök, aki sokat segített nekünk, reggel amikor megjelent egyből mondta, hogy ilyen időben biztos nem lesz aznap semmilyen szőlőtelepítés, majd elment. De minket semmi nem tántorított el, így nekiláttunk a munkához és mire délután visszatért már végeztünk is a fél hektáron. Fiatalok voltunk, viccesen fogtuk fel az egészet. Sőt, ahhoz, hogy motiváljuk egymást még ültető-versenyt is rendeztünk a szakadó esőben.

És ki nyert?

Mindenkinek volt egy sora, és aki a leggyorsabban a végéhez ért, ajándékba kapott tőlem egy saját bort. Ha jól emlékszem egyik ismerősünk barátnője lett a győztes, aki férfiakat megszégyenítő erővel és energiával állt hozzá a munkához. A férfiak alig bírták tartani vele a tempót. Nagyon jó érzéssel gondolok vissza ezekre az időkre, és hálás vagyok, hogy ilyen barátaim vannak. 

Anya hogyan áll hozzá mindenhez?

Együtt építettük a birtokot, mindenben támaszom volt. 2001-ben találkoztunk előszőr, így már a kezdetektől csináltunk mindent. Nagyon élvezte ő is, hogy közösen, a barátok segítségével indítottuk útjára az álmunkat. Visszagondolva soha nem éreztünk semmilyen tehert, és bár voltak nehéz pillanatok, mégis valahogy minden könnyen ment. Pedig akkoriban Budapesten dolgoztam, és kemény négy-öt nap munka után mentem hétvégén Badacsonyörsre folytatni a birtokon a tennivalókat. Nem volt egyszerű, de Anyával együtt tudtuk, hogy a sok befektetett energia majd meghozza az eredményt. 

Kövessétek Facebook, Instagram és TikTok oldalainkat, ahol a sok érdekesség mellett mindig naprakész információkat találtok a Váli Birtokról.